Ki is Tina?

Tina vagyok, 16 éves, átlagos lány. Soha nem voltam olyan aki hírnévre vágyik. Soha egyszer sem gondoltam arra, hogy miért nem vagyok olyan, mint Tifani, aki a menő csajok vezetője. Én csak egy ázsiai arcvonásokkal megáldott egyszerű lány vagyok. Sokan kérdezték már, hogy a családban van-e valaki aki japán, mert nagyon hasonlítok rájuk. De hiába mondom, hogy semmi ilyesmiről nincs szó...nem hiszik el nekem. Pedig nem hazudok. Ugyan a családom egy ideig éltek Japánban, de sose keveredtünk a néppel. De ez már jó régen történt, mert még a dédimamám költözött ki a családdal, de pár év múlva vissza is költöztek Amerika zöldövezetébe. És érdekes módon eddig senki nem volt ilyen a családban, csak én. Amit senki sem értett. A kórházban például anya nem is ismert fel, folyton csak azt mondogatta, hogy az ő gyerekét valaki elcserélte. Csak akkor nyugodott meg mikor minden papírt megmutogattak neki, de még akkor is gyanakodott. Végül már nem törődött vele. Még a testvéreim is normális amerikaiaknak néznek ki. A nővérem Sarah, az egyik legjobb barátnője a suli királynőjének, Tifaninak. De ő nagy ívben tesz rám...még soha egyszer sem kérdezte meg tőlem, hogy van-e kedvem velük lógni.Nem mintha mennék, mert úgyis csak végig untam volna az egész vásárlásos, manikűrös dolgot. Nem arról van szó, hogy nekem nincs ilyen dolgokra szükségem, csak annyi a különbség, hogy én nem a vagány csajokkal megyek, hanem a bátyámmal. Aki mondhatni, olyan forró ,mint télen a befűtött kályha. Viszont vele mindent meg tudok beszélni. Azóta lett ilyen szoros a kapcsolatunk, mióta anya elment. Nem meghalt...erre ne is gondoljatok..rosszabb...egyik napról a másikra eltűnt, az összes cuccával együtt. Csak egy levelet hagyott maga után.Apát igazából ez nem nagyon érdekelte, miután 2 éven keresztül úgy éltünk hogy nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna egy oltári nagy patária. De most már vége, apa dolgozik, anya meg valahol tengeti napjait. Ennek már bő 1 éve. Kellett egy év amíg túltettem magam rajta, ami azt illeti öngyilkos is akartam lenni, de a bátyám húzott ki a szarból és segített nekem újra talpra állni. Nem tudom, hogy ő hogy tudta túltenni magát rajta. A nővéremen nem is csodálkozok, ő olyan keményszívű, őt csak az rendítette meg egy kicsit, hogy nem kapott mindennap zsebpénzt.  Tökéletes mása Tifaninak. 
A bátyám tavaly ballagott és ma már egy számítástechnikai cégnél dolgozik főállásban, mellékállásban pedig otthon végzi a házimunkát, hogy ne forduljon fel a lakás, és hogy ne lepjen el mindent a kosz. Bár jó lenne ha apa találna már egy normális nőt aki nem akarna anyáskodni felettünk, de erre sajnos porszemnyi esélyt sem látok, mert nincs ideje rá.