1.fejezet

     Az álom, mely megváltoztatta a világnézetemet, és az éltetemet is, egy szokásos estén tört rám....pár nappal az ajándékom után.
A szokásos rituálémat végeztem mikor megszólalt a a telefonom. Felvettem, és senki nem szólt bele. Arra gondoltam, hogy biztos valaki félretárcsázott, de mikor ugyanaz a szám harmadszor is hívott, és mikor felvettem, egyszer sem szólt bele, már kezdettet idegesíteni, és egy kicsit félelmetes is lenni. De arra nem volt bátorságom, hogy felhívjam, és elmondjam neki a magamét...mert az amúgy se én lettem volna. Szóval inkább hagytam a fenébe és csináltam a dolgomat.
Már éppen aludni készültem, már a villanyt is lekapcsoltam, amikor nyüszögést hallottam, és halk lépteket a padlómon. Óvatosan a lámpám felé hajoltam és felkapcsoltam, mikor meglepetésemre, az apám állt ott egy kis valamit rejtegetve a háta mögött, ami halk nyüszögést ad ki magából. A látvány és a hang önmagáért beszélt, apám egy kiskutyával akar megajándékozni. Azt mondta, hogy nem akarja, hogy olyan sokat egyedül legyek, és ezért vett nekem egy kiskutyát. És mivel én is olyan különleges vagyok, és különlegesen szeret engem, ezért egy hozzám méltó kis kedvenccel akart meglepni. Sajnálatára lebukott, pedig ő úgy szerette volna, hogy majd reggel nem a csörgőóra ébreszt, hanem a kiskutya. Hát azt hiszem úgy ébresztett volna, hogy mikor véletlenül hozzáérek és kinyitom a szememet,akkor sikítozva ki rohannék a szobából. De ezt nem akartam neki mondani, mert biztos megsértődne, ami nem lenne túl jó, bár amennyit mi találkozunk abból a haragból alig ha éreznék valamit is. Azon is gondolkodtam, hogy milyen különleges szeretetről beszél, mikor egy héten csoda ha kétszer találkozunk.
Mikor elővette a háta mögül az "ajándékot" elfogott a nevetőgörcs. Na ennyit arról, hogy nem akarom, hogy megbántódjon. Egy kis kínai kopasz kutyát tartott a kezében, aminek a kis csupasz teste úgy remegett, mint a nyárfalevél. Kicsit meg is sajnáltam. Ráadásul apa a nyakába még egy nagy rózsaszín masnit is kötött.
Gyorsan odasietett hozzám, és a  a kis csupaszt, két puszi kíséretében..és már el is tűnt a szobából.
Azt hiszem, körülbelül vagy két percig ott ültem az ágyam szélén, a kezemben a még mindig reszkető kutyával, mikor az a csodálatos dolog jutott eszembe, hogy mi lenne, hogy ha letenném és hagynám hagy szagolgasson körbe az új lakhelyét. Sajnos megbántam amit tettem, mert amint letettem kinézte magának a kanapém sarkát...odafutott és megcélozta...azt hiszem mehetek takarítani.