2. fejezet

A kutyus neve végülis Jasmine lett. A multkori pisilős ügy, már nem fordult elő többet. De csak azért, mert kiszoktam vinni sétálni minden nap.
Ma hétfő van, és suliba kell mennem. Visszataszító ez az érzés, mert minden nap azt kell néznem, hogy Tiffanyt és az elkényeztetett nővéremet, Saraht, mennyien istenítik a többiek. De azért, ha belegondolok, van jó dolog is a suliban.
Nem...nem a tanulás. Hanem Jake, a kosár csakapt kaptánya. Eszméletlen jó pasi, és persze jól is kosarazik. Dehát, hiába reménykedek nála...ő nem olyan fiú, aki az egyszerű lányokra bukik. Egy csapatkapitánynak népszerű lányok dukálnak.
Például pom-pom lányok, mint Tiffany és Sarah.
Az első órám kémia volt. A tanárom, Mr.Corelly éppen feleltetős kedvében volt, és ahogy a szerencsém engedi, pont engem szúrt ki. A hidrogén, a lítium és a króm molekulaképletét kérdezte, és még néhány hablatyot, aminek a felét sem értettem.
Mivel nem számítottam a felelésre, és ezért nem is tanultam. De hálás vagyok a szüleimnek, hogy olyannak neveltek, aki soha ne adja fel, és soha ne hátráljon meg a dolgok előtt. Ezért a tudásomon kívül összehozattam valami kis beszédelőadást. Így sikerült összekaparnom egy hármast.
A többi órám már valamennyivel sikeresebben alakult.
És végre vége a napnak, ezért hazamehettem. Furcsa módon a bátyám már otthon volt. Általában este szokott haza érni. És ha jól láttam eléggé el volt keseredve. Megkérdeztem, hogy mi történt és, hogy miért van itthon ilyen korán, de nem felelt.
Nem is akartam  tovább faggatni, gondoltam hogyha akarja akkor majd úgyis elmondja. Éreztem, hogy most lett kész a tea, ezért kimentem és öntöttem magunknak. Tony utánam jött,  sóhajtott egyet és belekezdett a mondanivalójába:
-Tina...engem kirúgtak. Fizetésemelést akartam kérni a főnökömtől, elmagyaráztam, hogy miért van rá szükségem.
Lelkibánatosan elmeséltem neki, hogy anyu elhagyott minket, és két fizetés nem elég eltartani a családot. Erre ő fogta a  szerződésemet és széttépte. Most nem tudom mi lesz. Próbáltam nyugtatgatni, de hiába...teljesen kiborult. Hazajött Sarah, és látta, hogy rossz kedvünk van, de nem foglalkozott vele, Őt csak saját maga érdekli és persze Tiffany. Felment a szobájába,  de engem nagyon bosszantott az önfejűsége,
úgyhogy utánamentem. Bezárkózott és akárhogy dörömböltem nem nyitotta ki, nagyon dühös lettem. És akkor hirtelen történt valami furcsa. Az ajtó hirtelen berobbant. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehetett ez. Sarah a szobában velem szembe néz rémülten.
Én ijedtemben berohantam a szobámba, elfelejtve minden haragomat Sarah iránt. Most inkább más foglalkoztatott. Régebben,  úgy két, három hónappal ezelőtt a buszmegállóban álltam és odajött hozzám egy öreg néni. Kedvesnek látszott. Egy barna  hosszú szoknyát viselt, és egy fehér pólót, meg egy szalmakalapot. Az arcát pontosan nem láttam, mert félig eltakarta a kalap.
Az mondta, hogy az elkövetkezendő hónapokban furcsa dolgok fognak velem történni, olyan dolgok amik a számomra  megmagyarázhatatlan dolgok lehetnek majd. Valami természetfeletti dolgokról hadovált, de a felét sem értettem. Láttam, hogy  jött a busz. Felszálltam rá, mit sem törődve a nénivel. Nem gondoltam komolyan amit mondott. Az hittem, hogy egy elmebeteg  öreg aki most szabadult az elmegyógyintézetből. De mostmár látom. Mindenben igaza volt. De nem csak ez a furcsa ajtóberobbanás történt az elmúlt három hónapban. Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de azt vettem észre, hogy ha harag van bennem, akkor mindig összetörik valami magától. Múltkor magától leesett a kép a falról, és pont akkor amikor ott voltam mellette. Ja és hogy
tud széttörni egy váza a szekrényen amikor senki nem nyúl hozzá? Fogalmam sincs de ott voltam mellette. Ez eléggé különös.
De az a furcsa mindezekben, hogy amikor mérges vagyok a lábam mellett a kezemet ökölbe szorítom, és pont akkor történek meg a  dolgok. Ugyan ez volt most is. Sarah és Tony kopogtatnak az ajtómon. Kinyitom az ajtóm, de nem engedem be őket. Kérdezték, hogy miért futottam el a robbanás  után. Csak annyit mondtam, hogy késő van, lefekszem, és bezártam az ajtót magam mögött. Nagyon álmos voltam. Kifárasztott Mr.Corelly a feleltetésével.
 Nagyon izgat ez a dolog, és kiváncsi voltam rá, hogyha tényleg én csinálom ezeket, akkor képes
vagyok saját akaratomból irányítani ezt az izét.