2. fejezet

A kutyus neve végülis Jasmine lett. A multkori pisilős ügy, már nem fordult elő többet. De csak azért, mert kiszoktam vinni sétálni minden nap.
Ma hétfő van, és suliba kell mennem. Visszataszító ez az érzés, mert minden nap azt kell néznem, hogy Tiffanyt és az elkényeztetett nővéremet, Saraht, mennyien istenítik a többiek. De azért, ha belegondolok, van jó dolog is a suliban.
Nem...nem a tanulás. Hanem Jake, a kosár csakapt kaptánya. Eszméletlen jó pasi, és persze jól is kosarazik. Dehát, hiába reménykedek nála...ő nem olyan fiú, aki az egyszerű lányokra bukik. Egy csapatkapitánynak népszerű lányok dukálnak.
Például pom-pom lányok, mint Tiffany és Sarah.
Az első órám kémia volt. A tanárom, Mr.Corelly éppen feleltetős kedvében volt, és ahogy a szerencsém engedi, pont engem szúrt ki. A hidrogén, a lítium és a króm molekulaképletét kérdezte, és még néhány hablatyot, aminek a felét sem értettem.
Mivel nem számítottam a felelésre, és ezért nem is tanultam. De hálás vagyok a szüleimnek, hogy olyannak neveltek, aki soha ne adja fel, és soha ne hátráljon meg a dolgok előtt. Ezért a tudásomon kívül összehozattam valami kis beszédelőadást. Így sikerült összekaparnom egy hármast.
A többi órám már valamennyivel sikeresebben alakult.
És végre vége a napnak, ezért hazamehettem. Furcsa módon a bátyám már otthon volt. Általában este szokott haza érni. És ha jól láttam eléggé el volt keseredve. Megkérdeztem, hogy mi történt és, hogy miért van itthon ilyen korán, de nem felelt.
Nem is akartam  tovább faggatni, gondoltam hogyha akarja akkor majd úgyis elmondja. Éreztem, hogy most lett kész a tea, ezért kimentem és öntöttem magunknak. Tony utánam jött,  sóhajtott egyet és belekezdett a mondanivalójába:
-Tina...engem kirúgtak. Fizetésemelést akartam kérni a főnökömtől, elmagyaráztam, hogy miért van rá szükségem.
Lelkibánatosan elmeséltem neki, hogy anyu elhagyott minket, és két fizetés nem elég eltartani a családot. Erre ő fogta a  szerződésemet és széttépte. Most nem tudom mi lesz. Próbáltam nyugtatgatni, de hiába...teljesen kiborult. Hazajött Sarah, és látta, hogy rossz kedvünk van, de nem foglalkozott vele, Őt csak saját maga érdekli és persze Tiffany. Felment a szobájába,  de engem nagyon bosszantott az önfejűsége,
úgyhogy utánamentem. Bezárkózott és akárhogy dörömböltem nem nyitotta ki, nagyon dühös lettem. És akkor hirtelen történt valami furcsa. Az ajtó hirtelen berobbant. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehetett ez. Sarah a szobában velem szembe néz rémülten.
Én ijedtemben berohantam a szobámba, elfelejtve minden haragomat Sarah iránt. Most inkább más foglalkoztatott. Régebben,  úgy két, három hónappal ezelőtt a buszmegállóban álltam és odajött hozzám egy öreg néni. Kedvesnek látszott. Egy barna  hosszú szoknyát viselt, és egy fehér pólót, meg egy szalmakalapot. Az arcát pontosan nem láttam, mert félig eltakarta a kalap.
Az mondta, hogy az elkövetkezendő hónapokban furcsa dolgok fognak velem történni, olyan dolgok amik a számomra  megmagyarázhatatlan dolgok lehetnek majd. Valami természetfeletti dolgokról hadovált, de a felét sem értettem. Láttam, hogy  jött a busz. Felszálltam rá, mit sem törődve a nénivel. Nem gondoltam komolyan amit mondott. Az hittem, hogy egy elmebeteg  öreg aki most szabadult az elmegyógyintézetből. De mostmár látom. Mindenben igaza volt. De nem csak ez a furcsa ajtóberobbanás történt az elmúlt három hónapban. Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de azt vettem észre, hogy ha harag van bennem, akkor mindig összetörik valami magától. Múltkor magától leesett a kép a falról, és pont akkor amikor ott voltam mellette. Ja és hogy
tud széttörni egy váza a szekrényen amikor senki nem nyúl hozzá? Fogalmam sincs de ott voltam mellette. Ez eléggé különös.
De az a furcsa mindezekben, hogy amikor mérges vagyok a lábam mellett a kezemet ökölbe szorítom, és pont akkor történek meg a  dolgok. Ugyan ez volt most is. Sarah és Tony kopogtatnak az ajtómon. Kinyitom az ajtóm, de nem engedem be őket. Kérdezték, hogy miért futottam el a robbanás  után. Csak annyit mondtam, hogy késő van, lefekszem, és bezártam az ajtót magam mögött. Nagyon álmos voltam. Kifárasztott Mr.Corelly a feleltetésével.
 Nagyon izgat ez a dolog, és kiváncsi voltam rá, hogyha tényleg én csinálom ezeket, akkor képes
vagyok saját akaratomból irányítani ezt az izét.

1.fejezet

     Az álom, mely megváltoztatta a világnézetemet, és az éltetemet is, egy szokásos estén tört rám....pár nappal az ajándékom után.
A szokásos rituálémat végeztem mikor megszólalt a a telefonom. Felvettem, és senki nem szólt bele. Arra gondoltam, hogy biztos valaki félretárcsázott, de mikor ugyanaz a szám harmadszor is hívott, és mikor felvettem, egyszer sem szólt bele, már kezdettet idegesíteni, és egy kicsit félelmetes is lenni. De arra nem volt bátorságom, hogy felhívjam, és elmondjam neki a magamét...mert az amúgy se én lettem volna. Szóval inkább hagytam a fenébe és csináltam a dolgomat.
Már éppen aludni készültem, már a villanyt is lekapcsoltam, amikor nyüszögést hallottam, és halk lépteket a padlómon. Óvatosan a lámpám felé hajoltam és felkapcsoltam, mikor meglepetésemre, az apám állt ott egy kis valamit rejtegetve a háta mögött, ami halk nyüszögést ad ki magából. A látvány és a hang önmagáért beszélt, apám egy kiskutyával akar megajándékozni. Azt mondta, hogy nem akarja, hogy olyan sokat egyedül legyek, és ezért vett nekem egy kiskutyát. És mivel én is olyan különleges vagyok, és különlegesen szeret engem, ezért egy hozzám méltó kis kedvenccel akart meglepni. Sajnálatára lebukott, pedig ő úgy szerette volna, hogy majd reggel nem a csörgőóra ébreszt, hanem a kiskutya. Hát azt hiszem úgy ébresztett volna, hogy mikor véletlenül hozzáérek és kinyitom a szememet,akkor sikítozva ki rohannék a szobából. De ezt nem akartam neki mondani, mert biztos megsértődne, ami nem lenne túl jó, bár amennyit mi találkozunk abból a haragból alig ha éreznék valamit is. Azon is gondolkodtam, hogy milyen különleges szeretetről beszél, mikor egy héten csoda ha kétszer találkozunk.
Mikor elővette a háta mögül az "ajándékot" elfogott a nevetőgörcs. Na ennyit arról, hogy nem akarom, hogy megbántódjon. Egy kis kínai kopasz kutyát tartott a kezében, aminek a kis csupasz teste úgy remegett, mint a nyárfalevél. Kicsit meg is sajnáltam. Ráadásul apa a nyakába még egy nagy rózsaszín masnit is kötött.
Gyorsan odasietett hozzám, és a  a kis csupaszt, két puszi kíséretében..és már el is tűnt a szobából.
Azt hiszem, körülbelül vagy két percig ott ültem az ágyam szélén, a kezemben a még mindig reszkető kutyával, mikor az a csodálatos dolog jutott eszembe, hogy mi lenne, hogy ha letenném és hagynám hagy szagolgasson körbe az új lakhelyét. Sajnos megbántam amit tettem, mert amint letettem kinézte magának a kanapém sarkát...odafutott és megcélozta...azt hiszem mehetek takarítani.

Előre is bocsi, hogy nem az első fejezetben térek a lényegre...de hogy értsétek a folytatást ahhoz kell, hogy tudjátok az előzményeket is.




Puszy: Fruzsy

Ki is Tina?

Tina vagyok, 16 éves, átlagos lány. Soha nem voltam olyan aki hírnévre vágyik. Soha egyszer sem gondoltam arra, hogy miért nem vagyok olyan, mint Tifani, aki a menő csajok vezetője. Én csak egy ázsiai arcvonásokkal megáldott egyszerű lány vagyok. Sokan kérdezték már, hogy a családban van-e valaki aki japán, mert nagyon hasonlítok rájuk. De hiába mondom, hogy semmi ilyesmiről nincs szó...nem hiszik el nekem. Pedig nem hazudok. Ugyan a családom egy ideig éltek Japánban, de sose keveredtünk a néppel. De ez már jó régen történt, mert még a dédimamám költözött ki a családdal, de pár év múlva vissza is költöztek Amerika zöldövezetébe. És érdekes módon eddig senki nem volt ilyen a családban, csak én. Amit senki sem értett. A kórházban például anya nem is ismert fel, folyton csak azt mondogatta, hogy az ő gyerekét valaki elcserélte. Csak akkor nyugodott meg mikor minden papírt megmutogattak neki, de még akkor is gyanakodott. Végül már nem törődött vele. Még a testvéreim is normális amerikaiaknak néznek ki. A nővérem Sarah, az egyik legjobb barátnője a suli királynőjének, Tifaninak. De ő nagy ívben tesz rám...még soha egyszer sem kérdezte meg tőlem, hogy van-e kedvem velük lógni.Nem mintha mennék, mert úgyis csak végig untam volna az egész vásárlásos, manikűrös dolgot. Nem arról van szó, hogy nekem nincs ilyen dolgokra szükségem, csak annyi a különbség, hogy én nem a vagány csajokkal megyek, hanem a bátyámmal. Aki mondhatni, olyan forró ,mint télen a befűtött kályha. Viszont vele mindent meg tudok beszélni. Azóta lett ilyen szoros a kapcsolatunk, mióta anya elment. Nem meghalt...erre ne is gondoljatok..rosszabb...egyik napról a másikra eltűnt, az összes cuccával együtt. Csak egy levelet hagyott maga után.Apát igazából ez nem nagyon érdekelte, miután 2 éven keresztül úgy éltünk hogy nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna egy oltári nagy patária. De most már vége, apa dolgozik, anya meg valahol tengeti napjait. Ennek már bő 1 éve. Kellett egy év amíg túltettem magam rajta, ami azt illeti öngyilkos is akartam lenni, de a bátyám húzott ki a szarból és segített nekem újra talpra állni. Nem tudom, hogy ő hogy tudta túltenni magát rajta. A nővéremen nem is csodálkozok, ő olyan keményszívű, őt csak az rendítette meg egy kicsit, hogy nem kapott mindennap zsebpénzt.  Tökéletes mása Tifaninak. 
A bátyám tavaly ballagott és ma már egy számítástechnikai cégnél dolgozik főállásban, mellékállásban pedig otthon végzi a házimunkát, hogy ne forduljon fel a lakás, és hogy ne lepjen el mindent a kosz. Bár jó lenne ha apa találna már egy normális nőt aki nem akarna anyáskodni felettünk, de erre sajnos porszemnyi esélyt sem látok, mert nincs ideje rá.

Sziasztok én vagyok az író...Fruzsy Mano, dicsérjétek meg a szerkesztőt mert nagyon szép munkát végzett =)
Puszy: Fruzsy

Üdv nálam!

Sziasztok!


Ezen az oldalon egy olyan lányról és világáról olvashattok amilyenbe ti is szívesen élnétek. Pár kellemetlenséget kivéve. Az én nevem Fruzsi és én foglak tudósítani a fejleményekről. Mindig egy- egy fejezetbe sűrítve. Remélem nagyon fog nektek tetszeni. Ugyan ez az első blogom, de nagyszerű tanítóm volt és még a mai napig is az. Neki is van 2 nagyszerű oldala aminek a címét majd meg is osztom veletek és ajánlom, hogy látogassátok meg azokat, mert megismertek majd 2 nagyszerű történetet. Na de hogy ne más oldalát reklámozzam inkább térjünk vissza az enyémre. Egy 16 éves, középiskolás lányról szól, aki soha nem hitt a misztikus dolgokban sem a természet feletti erőkben sem abban, hogy léteznek vámpírok, vagy más élőlények az embereken az állatokon és a növényeken kívül. Egészen egy álomig, ami teljesen megváltoztatta az életét. A folytatás majd az első fejezetben olvashatjátok addig is türelem. Majd találtok egy e-mail címet amire írhattok nekem olyan leveleket, amiben tanácsokat, vagy ötleteket adtok nekem. Amiket nagy valószínűséggel fel is fogok használni a történetben.


Köszi,hogy ellátogattatok erre az oldalra!

Puszi mindenkinek: Fruzsi